| Mielőtt eldöntenénk, hogy díszmadarat szeretnénk tartani a lakásban, érdemes el olvasni e rövidke, ám igen hasznos tanácsokat. |
| Időközönként ki kell engedni a madárkát röptetni a szobában, mert ezzel tudod biztosítani az egészségét, és az izmai erőnlétét, és persze az elhízást is megelőzheted a röptetéssel. A türelemmel gondozott madár magától visszamegy a kalitkájába. El kell döntenéd, hogy egy, vagy több madarat szeretnél tartani? Ez elsősorban a helytől az időtől és persze anyagiaktól függ. A választott madárkák fajától és egyedszámától függ az, hogy kalitkát, esetleg szobát, röbdét rendezzünk be a madárkáinknak. Egy madárral több időt kell foglalkoznunk, főként a papagájokkal. Igaz, a pár nélkül tartott papagáj kialakít egy életritmust (alkalmazkodik a mi napi ritmusunkhoz) amikor napközben nem vagyunk otthon, inkább alszik és pihen, de délután és este, amikor hazaérkezünk, várja, hogy vele is foglalkozzunk, még ha nem is mindig van kedvünk hozzá. Mert a magányos madár egy idő után búsulni kezd, ami depresszióhoz, toll tépéshez esetleg a madár pusztuláshoz vezethet. Ne feledd, a madárral való törődést nem pótolja a kalitkában felakasztott tükör, és az sem utolsó szempont, hogy egy üres lakásban egy tollas kis kedvenc vár haza minket! Ha nincs időnk a madárral rendszeresen foglalkozni, esetleg vegyünk egy társat neki. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a párokban tartott madár előbb-utóbb tojást fog rakni a kalitka valamelyik sarkában, így el kell döntenünk, akasztunk-e fel nekik odút vagy kidobjuk a keservesen megtojt tojásokat. Ha sikeresen kikeltek a tojásokból a fiókák akkor a fiataloknak is tudunk-e helyet biztosítani? Tehát van mit átgondolnunk, ha madarat vagy bárminemű állatot veszünk magunkhoz. Gondolnunk kell arra is, hogy van-e a családunkban tollra esetleg porra allergiás személy. Sokszor a nem eléggé átgondolt állatvásárlás vezet ahhoz, hogy kénytelen gazdát cserélni a kedvencnek szánt állatka, (ami még szerencsés eset, vagy sajnos igen sok állat kerül ki a szabadba, ahol kétséges az éledben maradásuk) mert kiderül, a családban valaki allergiás a tollra vagy a „szőrre”. Fontos kérdés az is, hogy van-e lehetőség a madarat valaki gondjaira bízni, ha nyaralni megyünk, vagy egyéb miatt hosszabb ideig távol kell lennünk a kedvencünktől. A kalitka : Madarunknak próbáljunk meg minél nagyobb kalitkát biztosítani, de azért vegyük figyelembe az adott lakóterületet és az elhelyezési lehetőségeinket is, és ne túlozzuk el a méreteket. Törekedjünk az esztétikumra és a madárkánk megfelelő igényeire. Gondoljuk végig anyagi és a hely lehetőségeinket, és persze hány madárkát és milyen testalkatú és nagyságú madarat, madarakat szeretnénk tartani, és melyek az ideális életkörülményeik. Általában nem igazán tudjuk a hazájától távol, a szabadon repdeső madarak életkörülményeit megvalósítani egy kalitka vagy akár egy volierben, de azért mindent tegyünk meg azért, hogy nálunk is egészségesen, vidáman és szórakoztatóan teljenek napjaik. Gondoljuk végig és tervezzük meg a lehetőségeket, mert egy hatalmas röpdében egy pár zebrapinty párocska vagy egyetlen kis testű papagáj nem igazán esztétikus. A kalitka méretét s a madárkák faját, és azok nagyságát úgy válasszuk ki, hogy az legyen a szoba vagy kertünk dísze, és persze a mi vágyainkat elképzelésünket is tükrözze. De ha viszonylag nagyobb testű madárkának túl kicsi vagy kerek magas kalitkát veszünk, akkor a kis tollas kedvencünk csak szenved a rabságban. Azért azt tudnunk kell, hogy az ideálisnak mondott kalitkaméret is kicsi a szabadsághoz képest! Ha a madarat kalitkában tartjuk, lehetőleg minél többet engedjük ki szabadon repkedni a lakásban, de ügyeljünk arra, hogy a veszélyforrásokat megszüntessük a környezetében Pl.: nyitott ablakok, forgó hűtő- fűtő tárgyakat, égő gázt és azon fövő élelmet (ismerőseim között volt olyan szerencsétlenül járt madárka akit a forró levesből halásztak ki, de sajnos nem élte túl a kalandot). Veszélyes a huzattól becsapódó ajtó, mely útjában lévő madarat halálosan megütheti. A szabadságot remélve, az üveg ablaknak repülő madár is megütheti magát és elpusztulhat, ezért mindig húzzuk be a csipkefüggönyöket röptetés előtt. Ha a röptetést nem tehetjük meg, akkor az ajánlott minimális kalitkaméretnek legalább a kétszeresét biztosítsuk madarunk számára. Bár sok madárka nagyon jó alkalmazkodási képességű. A kalitkák méretei egyedül tartott madárra értendők, ha párban tartjuk őket, akkor lehetőségeinkhez képest az eredeti méret háromszorosát biztosítsuk kis kedvencünknek. A kalitka készülhet nem rozsdásodó fém (pl. nikkelezett acélhuzal) vagy fa, esetleg műanyaggal bevont fém dróthuzalból(de ez nem alkalmas papagájoknak mert lerágják a bevonatott a huzalokról). Bár a fát is nehéz tisztán tartani és a papagájaink azt is szétrághatják. Nem alkalmas az olajfestékkel, zománccal vagy bármilyen más mérgező anyaggal pl. lakkal lefestett kalitka sem, mivel ezek az anyagok kapaszkodás vagy csipkedés közben a madár szervezetébe jutnak, és ezektől elpusztulhatnak. Praktikus, ha az alját fiókként kihúzhatjuk, vagy lecsatolhatjuk, mint egy tepsit vagy tálcát, mert ezáltal a takarítás lényegesen könnyebben megoldható. A kalitka aljára homokot terítsünk és alkalmazhatunk még a homokhoz keverve kevés Zeolitot is, ami egy ásványi eredetű anyag. Ennek szagtalanító hatása kiváló, de ez el is hagyható. Sokan használnak papírt is a kalitka aljába, mely például pintyeknél mindennapi takarítást tesz lehetővé, de papagájaink viszont 10 perc leforgása alatt képesek hatalmas papírfecnikupacot kreálni belőle. Persze ügyeljünk arra, hogy a papír ne tartalmazzon mérgező nyomdafestéket sem. A kalitkán belül legyen etető- és itatóedény, a kalitkában legalább két ülőpálcát helyezzünk el, ami lehetőleg természetes fa legyen, a műanyagon nem kopnak a körmeik és bepállhat a lába a madarunknak, meg szerintem nem is esztétikus. Az ülőrudak átmérője akkora legyen, hogy a madár azt félig tudja átfogni, ebben az esetben ugyanis a karmaik normálisan kopnak. Ha a kalitka mérete engedi többet is be tehetünk, de ügyeljünk arra is, hogy madárkánk azért ne akadálypályának érezze a kalitkáját. Papagájoknak rakhatunk be kötélfonatokat vagy tükröt, csengőt vagy bármilyen kisebb tárgyat, amit dobálhatnak, hurcolászhatnak, de nem okoznak sérülést esetleg fulladást a lerágott darabkák. Pintyfélék és kanárik nagyon szeretik a fonalból vagy fűből készült kisebb kötegeket cibálni, fészket építeni belőle. Némely egzóta a násztáncához hosszabb fűszálat is használ. De vigyázzunk a hurkokra, mert felakaszthatják magukat, ezért a játékokat, bojtokat biztonságosan rögzítsük. És még valami! Ne tegyük zsúfolttá a kalitkát, mert nem a „játék” mennyisége számít, hanem az, hogy mivel foglalkozik szívesebben kis kedvencünk. A kalitkát helyezzük el egy olyan állandó helyre, melyet legalább egy ideig a napfény is ér, persze közvetlen üvegablak mögé rakni nem szabad és főleg nem tűző napfényre, mert napszúrást kap madarunk, ami pusztulását okozhatja. Ne legyen huzatos, füstös helyen! Lehetőleg ne legyen a televízióval szemben sem, tudomásom szerint néhány madár szívesen nézi a televíziót, gyermek koromban tv nézés közben a fotel mellet elhelyezett kalitka ajtaját mindig kinyitottam és a hullámos papagájaim kint garázdálkodtak a szobában. Az egyik különösen szeretett a vállamon ülve fülbevalómat és a szemüvegem keretét csipkedni, közben tollait felborzolva kerek kis fejében két kis kancsalító szemecskéivel hatalmas szippantásokat, cuppogásokat hallatni. Sokszor még a tv hangját sem hallottam tőle, de mai napig is kedves emlékek ezek a kis zöld Picur nevet viselő hullámos madárkámról. Más madarakat kifejezetten idegesít a vibrálása. (A madarak szeme egy másodperc alatt 50-80 képkockát tud elkülöníteni egymástól). A neonfényt sem szokták szeretni. Ha egyedül tartod a madárkádat ne legyen eldugott helyen, hanem a család közelében legyen elhelyezve, mert a madarak igénylik a család közelségét, szeretik a mozgást, a társaságot. Persze szűk folyóson vagy állandóan futkosó emberek vagy gyereksereg előtt elhelyezett kalitkában a madár, a kalitka felső sarkában a dróton kapaszkodva, ideges félénk és riadt lesz. A kalitkát a nap folyamán, ha lehetőségünk van rá, kivihetjük a kertbe, erkélyre, stb. Ha a szabadban helyezzük el, mindig legyen a kalitkában árnyékos rész és víz. A kalitka négyszög vagy hosszúkás alapterületű legyen, a kerek, magas, kalitkák egyesek szerint szépek és jól mutatnak a szobában, de a madarat nyomasztják és lehetetlenné teszik a mozgását. Általában, a madár számára legyen megfelelő a kalitka mérete. A kalitka legyen legalább olyan széles, hogy a madár akadálytalanul ki tudja nyújtani a szárnyait, de azért némi hely sem árt a szárnyak és a kalitka rácsa között. Az ülőpálcán ülve a madár kényelmesen elférjen, ha fordul, a rácsába ne akadjon be a farka ( nincs rosszabb, mint egy agyontöredezett tollu görbefarkú madárka látványa). Persze az etető és itató edények is elférjenek benne. A kalitka aljára vagy a nyitott ajtóba időnként rakhatunk, akaszthatunk fürdető edényt. A madarak többsége imád melegebb nyári napokon fürdeni. A kis testű madarak mozgékonyak, de nem csak ők hanem a kisebb testű papagájoknak is több mozgásra van szükségük. A kalitka ajtaja legyen akkora, hogy azon a madár kényelmesen kiférjen, ( persze a mi kezünk is beférjen rajta) és legalább kettő legyen belőle. Általában egy kalitka mérete akkor elegendő minimálisan, ha a magassága kétszerese a madár testhosszának, a hossza a háromszorosa, a szélessége pedig a szárnyak fesztávolságánál legalább10 cm nagyobb. De hangsúlyozom ez a minimum! Volier: Nem más, mint egy nagy kalitka. Ez lehet szobai vagy kerti. A szobai volier váza általában fém vagy fa, oldala drótfonat. Az ajánlott méretaránya 4:2:3 legyen, illetve a méret a szoba adottságainak a függvénye. Az aljára homokot szórjunk és egyik sarkába némi faforgácsot is szórhatunk, ezt a papagájok nagyon kedvelik. Az ajtaja lehetőleg nagyméretű legyen, így könnyebb takarítani. A kisebb voliereket célszerű kerekekre szerelni, mert így könnyebb mozgatni. További fontos kellékei az etetők, itatók ezeket az oldalára vagy kisebb állványokon faágakon tuskókon helyezhetjük el. Fürdőedényeket a volier aljára is lerakhatjuk. A volierünket mesterségesen is világítanunk kell, főleg az őszi-téli hónapokban. A kerti volier lényegében olyan, mint a szobai, csak sokkal nagyobb lehet, ezeket már lehet kőből is építeni. Kettős drótfonattal kell körül venni, a drótfonat vastagsága a tartott madár nagyságától és erejétől függ. A két fal között kb. 30 cm távolság legyen. Erre azért van szükség, hogy a rágcsálókat és a ragadozó állatokat biztonságos távolságban tartsuk a madarainktól. Építésekor figyeljünk arra, hogy a madarakat az időjárás minden viszontagságától óvjuk. Az esőt és a napfürdőzést kedvelik madaraink, de azért legyen a röpdében fedett rész, kb. a feléig, mely alá az eső, vagy a tűző nap elől elbújhatnak. A röpde ne legyen huzatos! Egyik oldalát burkolhatjuk fényáteresztő műanyaggal, üveg vagy fa felülettel. Legyen még egy zárt és bebújónyílással ellátott házikó, ahová a madarak a vihar, vagy a hideg elől el tudnak bújni, és persze költő odú, megfelelő magasságban felfüggesztve, ha költetni is szeretnénk őket. Természetes fatörzsekkel, ágakkal ,nád kötegekkel rendezhetjük be a voliert. Fém rudakat ne használjunk, mert a fém nyáron felforrósodhat a napsütésben, télen meg odafagyhat a lába a szerencsétlen madárnak. Szobai volier, Kerti volier. Madárszoba: Kedvencünk ebben érzi a legjobban magát, (de sajnos ez nagyon ritkán valósítható meg számukra). A madárszoba egy külön a madaraink számára berendezett szoba, melyben azok szabadon repkedhetnek. A legideálisabb, ha ehhez a szobához egy erkély is csatlakozik, mert ezt is dróthálózva külső röpdének is használhatjuk. Ha ez nem áll a rendelkezésünkre, az ablakokat nyári nyitva tartás végett dróthálóval védjük, és szúnyogháló sem árt a rovarok ellen, mert a fény oda vonzza a szobába a csípős kis fenevadakat. Üvegezett ablakszárnyak is legyenek a téli védelemhez. Egy madárszobát berendezhetünk úgy is, hogy az valamelyest másolja kedvencünk élőhelyét, bár ez igen költséges megoldás. A madárszoba további fontos kellékei az etetők, itatók, fürdőedények ezeket ugyanúgy helyezhetjük el mint a volierekben. A madárszobában épp úgy, mint a volierekben, a falon felakasztva elhelyezhetünk költő odúkat. Madárszobánkat mesterségesen is világítanunk kell, főleg az őszi-téli hónapokban. A szobában fűtésre is szükség van. A bennlakók meleg igénye szerint fűtsük. Általában 23-26 °C minden kis tollas lakónak megfelel, de vannak pl. Gouldamandínák melyek melegebbet igényelnek és a párásításról is gondoskodnunk kell, mert nagyon sok madárka a párás meleg égövről származik. Remélem hasznos tanácsokat írtam le, de ha további kérdésetek volna, írjatok, és szívesen válaszolok rá. Email cím: m_agnes2005@freemail.hu |